ENNEAGRAM A SAJÁT TÍPUSOD
Hogyan találhatod meg a típusodat?
Tuti nem öt perc alatt. És ez teljesen OK.
Lehet, hogy elolvasol egy típusleírást, és azonnal azt mondod:
„Na jó. Ez én vagyok.”
Lehet, hogy három típusnál mondod ugyanezt.
És az is lehet, hogy végigolvasod mind a kilencet, majd arra jutsz:
„Hát... egyik sem.”
Mindhárom teljesen jó kiindulópont. Sőt, olyat is hallottam már, hogy azt mondta valaki: mindegyikből van bennem egy kicsi. Ennek is megvan az oka.
Mert a típusod megtalálása nem arról szól, hogy kiválasztod azt a leírást, amelyikben a legtöbb ismerős tulajdonságot találod.
Egy kicsit beljebb kell mennünk.
Ne azt keresd, mit csinálsz
Ugyanazt egészen más okból is csinálhatjuk.
Segítesz másoknak.
Na jó, de miért? Ez önmagában még nem mondja meg a típusodat.
Segíthetsz, mert fontos, hogy szükség legyen rád.
Mert úgy érzed, ez a helyes.
Mert ha te nem csinálod meg, valószínűleg senki nem fogja.
Mert szeretnéd elkerülni a konfliktust.
Vagy egyszerűen azért, mert szeretsz segíteni.
Kívülről ugyanaz. Belül egészen más a sztori, amit magadnak, magadról mesélsz.
Inkább a „miért?” kezdjen érdekelni
Miért ennyire fontos ez nekem?
Mit szeretnék elérni vele?
Mit próbálok elkerülni?
Mi történne szerintem, ha nem ezt csinálnám?
Mi az, ami újra és újra kibillent?
Mire vágyom ezekben a helyzetekben valójában?
Mert nem egyszerűen a helyzetekre reagálunk. Arra reagálunk, amit azok számunkra jelentenek.
Ne a viselkedést próbáld felismerni. Keresd alatta a logikát.
Figyeld meg magad a való életben
Az igazán érdekes dolgok kedden 16:41-kor történnek.
Amikor valaki nem válaszol az üzenetedre.
Amikor kritizálnak.
Amikor valaki máshogy csinál valamit, mint szerinted kellene.
Amikor döntened kell.
Amikor bizonytalan vagy.
Amikor nemet kellene mondanod.
Amikor nem kapsz visszajelzést.
Amikor valaki túl közel jön.
Vagy épp túl messzire kerül.
Mi történt?
Mit éreztem?
Mi futott át a fejemben?
Mire reagáltam valójában?
Mit csináltam?
Nézd meg, mi ismétlődik
Egy alkalom még nem minta.
De amikor egyszer csak azt veszed észre:
„Basszus. Ezt én mindenhol csinálom.”
Másik kapcsolat.
Másik főnök.
Másik élethelyzet.
Más szereplők.
És valahogy te mégis újra ugyanabban a belső történetben találod magad.
Az Enneagram szempontjából nem az egyszeri reakcióink a legérdekesebbek, hanem azok a visszatérő belső mintázatok, amelyek újra és újra megszervezik, hogyan értelmezünk egy helyzetet és hogyan reagálunk rá.
Ne csak azt vedd észre, ami kellemes
Mert nagyon könnyű úgy típust keresni, hogy közben válogatunk:
„Kreatív? Igen.”
„Empatikus? Abszolút.”
„Intelligens? Hát, ha már így rákérdeztél...” :)
Aztán amikor jön valami kevésbé hízelgő:
„Na jó, azért EZ már biztosan nem én vagyok.” (Ha tudnád, mennyi mindenre mondtam a saját típusomban...)
Pedig éppen ezeknél érdemes egy pillanatra megállni. Nem azért, mert a „legrosszabb” leírás lesz a típusod. Inkább azért, mert az automatikus működésünk egy részét sokszor sokkal könnyebb meglátni másokon, mint magunkon. Ja és általában azt szoktuk kritizálni legjobban.
És legtöbbször épp az a mondat visz közelebb, amelyiktől egy picit fészkelődni kezdünk a székben.
Ha két-három típus között vacillálsz, ne válassz még
Most kezd igazán izgalmas lenni.
Tehát ha azt gondolod:
„Lehet, hogy 2-es vagyok. De a 6-osban is nagyon magamra ismerek.”
akkor nem azt keresném tovább:
Melyikben van több rám illő mondat?
Hanem például:
Miért segít az egyik? Miért a másik?
Mit szeretne elérni vele?
Mit próbál elkerülni?
Mi történik benne, ha nem teszi meg?
A viselkedés néha megtévesztően hasonló.
A mögötte futó történet már kevésbé.
Miért segít a 2-es? És mit keres?
És miért segít a 6-os? És mit keres?
Mitől tart az egyik? Mitől a másik?
És honnan tudom, hogy tényleg ez az?
Valószínűleg jó helyen jársz, ha...
...nem csak a viselkedésedet ismered fel, hanem az okát is.
...egyre több, egymástól látszólag független helyzet kezd ugyanahhoz a belső mintához kapcsolódni.
...a leírás nem csak kellemes erősségekről szól.
...van benne valami, amitől egy kicsit azt mondod: „Jó, ezt azért nem kellett volna ennyire pontosan.”
...segít jobban "leleplezni" magadat működés közben.
Nem az a cél, hogy száz százalékig biztos legyél egy számban. A kérdés inkább az, hogy használható térképet kaptál-e önmagadhoz.
Amit én nem csinálnék
Nem mondom meg, melyik típus vagy.
Mert én kívülről a viselkedésedet látom.
Te viszont hozzáférsz ahhoz is, ami benned történik.
Én kérdezhetek.
Visszatükrözhetek valamit.
Megmutathatom, hol érdemes még körülnézni.
Segíthetek különbséget tenni két hasonlónak tűnő működés között.
A világ összes kincséért sem venném el Tőled.
És ha még mindig nem tudom?
Akkor még nem tudod. :)
Ez nem vizsga. És! Az is sokat elmond a típusodról, hogyan próbálod kideríteni.
A jó hír, hogy nem kell holnap reggelig választani.
Sőt, néha sokkal érdekesebb egy ideig két-három lehetőséggel együtt élni, és megfigyelni magadat.
Olvass.
Figyelj.
Írj fel konkrét helyzeteket.
Nézd meg, mi ismétlődik.
És ne próbáld belepréselni magad valamelyik típusba csak azért, hogy végre legyen egy számod.
HA JÓL JÖNNE EGY KIS SEGÍTSÉG A NYOMOZÁSHOZ
Nem kell egyedül keresgélned.
A kezdő Enneagram workshopon nem kiosztjuk a típusokat.
Megismerjük a kilenc különböző működést, saját helyzetekkel dolgozunk, kérdezünk, összehasonlítunk, és közben elkezdheted felismerni, mi az, ami nálad újra és újra működésbe lép.
Nem az a cél, hogy a nap végére mindenáron legyen egy számod, hanem hogy egyre pontosabban lásd magadat.