Volt már olyan, hogy valaki egy baráti kávézás közben egyszercsak elejtette, hogy "jaj, ez annyira kilences volt (vagy 6-os, 1-es és sorolhatnám)" . (Remélem, nem azok közül került ki az illető, akik nálam találkoztak a rendszerrel. Mert sokszor elmondom, hogy ha a másik nem ismeri, sértésnek is veheti, de az tuti, hogy nem örül neki, ha "megcímkézik".)

No de vissza a kávézóba. Te meg csak pislogsz: kilences? Mi ez, valami tömegkód? Aztán kisvártatva kiderül, hogy még véletlenül sem erről van szó. Ez sokkal inkább (többek szerint egy fura, misztikusnak tűnő), egy meglepően emberi és tűpontos rendszer, amit úgy hívnak: Enneagram.

Én először egy véletlenül elkapott beszélgetésből hallottam ki egy mondatot, miszerint "a párom tuti egy 1-es, mindig javítgat, akkor is, ha nem kérem". Egyes? Az meg mi a szösz? Rákerestem, és először csak annyit láttam: 9 szám, körbe rendezve, összekötve vonalakkal, alatta furcsa leírások. Na innen kezdett el igazán érdekelni. És még mindig kapok elismeréseket, pedig nem ma kezdtem.

Az Enneagram egy olyan önismereti rendszer, ami kilenc különböző típusra osztja az embereket – és nem, ez korántsem azt jelenti, hogy csak 9 félék vagyunk. Azt ellenben mindenképp, hogy kilencféleképpen reagálunk éppen azért úgy, ahogy. Nem azt mondja meg, hogy mit csinálsz, hanem azt, hogy miért úgy reagálsz, ahogy.

És ez az, ami igazán megfogott benne. Ráadásul semminek nem mond ellent, amit az emberismeretről eddigi közel 25 éves "kutatásom" alatt megtudtam. Akkor sem ha kelet, akkor sem ha nyugat felé veszem az utam az ember mentális működésének megismerésében.

Gondolom, az ismerős már, hogy sokszor ugyanazokat a köröket futod. Hogy valahogy állandóan ugyanazért veszekedtek. Hogy mindig ugyanott akadsz el. Hogy vannak dolgok, amiket mások lazán kezelnek, de te "túlreagálod". Vagy épp fordítva.

Az Enneagram nem ad kész válaszokat, és nem címkéz fel (bár tudom, nagy a kísértés 😄). Inkább segít feltenni olyan kérdéseket, amik eddig talán eszedbe sem jutottak. És talán ettől olyan különleges.

Mit jelent az, hogy 1-es, 4-es, 9-es...? Minden szám egy típusra utal – egyfajta belső logikára, ahogyan a világot látjuk és ahogy benne működünk. Például az 1-es törekszik a tökéletességre, a 2-es segíteni akar, a 3-as teljesíteni. A 4-es mély, más számára szinte érzékelhetetlen érzelmekben él, az 5-ös visszavonul, a 6-os biztonságot keres. A 7-es kerüli a fájdalmat, a 8-as kontrollál, a 9-es békét szeretne. És naná, hogy ez piszok leegyszerűsített verziója a típusoknak. Ráadásul egymásra hatással is vannak a körön vagy a vonalak mentén, ám a legmélyebb mozgatórugó nem változik.

És akkor most mi van? Semmi különös. Csak lehet, hogy találtál valamit, ami segít picit máshogy nézni magadra. Nem jobbnak, nem rosszabbnak (még véletlenül sem, mert nincs jó vagy rossz típus) – csak érthetőbbnek. És lehet, hogy elkezded figyelni a saját reakcióidat. Hogy "ó, ez most annyira 6-os volt". Vagy "jé, most nem az automatizmus szerint reagáltam".

És tényleg. Mi van, ha valaki már régen ismer Téged, vagy legalább is a működésedet? És még azt is tudja, hogy miért csinálod, amire eddig rá sem jöttél, csak toltad automatából.

Innen indulunk. A többi részben megnézzük, hogyan köszön vissza ez a rendszer a mindennapokban – egy-egy reakcióban, érzésben, döntésben. Ha velem tartasz, talán Te is rácsodálkozol majd valamire, amit már régóta sejtettél magadról.

Judit