Miért vagyok ilyen kemény magammal?

Szóval Neked is van egy kritikusod. Normale. Kinek hangos, kinek elegánsan burkolt. Kinek önbecsapós. Tudod, amikor Te is érzed, hogy ugyan azt mondod, hogy igen, szuper vagyok - ám valamelyik testrészed, ha jobban megfigyeled erősen (vagy kicsit finomabban, ha már tökélyre fejlesztetted az önbecsapást) tiltakozik.

De vajon honnan jön ez az automatikus belső szigor? És miért esik annyira nehezünkre egyszerűen csak "nem hallgatni rá"? Most ebből a szempontból csak nagyon röviden: A túlélésünket szolgálja. Hiszen mi lenne velünk, ha "ész nélkül" lelépnénk a 6 sávos, autókkal teli útra? Csak túlműködik, akkor is veszélyt orront, amikor valójában nincs is. Hát, erről még szerintem lesz egy cikk, hogyan is működteti ezt az idegrendszerünk, ám most inkább arról, mi mozgatja az önkritikát Enneagram szemmel?

Az Enneagram azt mondja: nem vagyunk egyformák abban, mi miatt kritizáljuk magunkat. Mert nem mindenkinek ugyanaz a "mumusa".

Van, aki a hibáktól fél (helló 1-esek), van, aki attól, hogy önzőnek látszik (szia 2-es), vagy hogy nem elég sikeres (3-as), nem elég eredeti (4-es), nem elég kompetens (5-ös), hűséges (6-os), pozitív (7-es), erős (8-as), szerethető (9-es)... A lista hosszú. Egészen pontosan 9 pontból áll.

Az önkritika mindig egy belső logikát véd. Azt a logikát, ami szerint értelmezzük a világot. Ami szerint életben maradunk és igyekszünk szerethetőnek lenni. A típusok pedig épp ezekre a belső működésekre mutatnak rá.

Ezért nem tudod csak úgy "leállítani" a belső kritikust. Mert ő útmutatót akar adni. Még ha módszere késérleti szintű is...És hát sok éve gyakorlod már, nemde? Igaz, hogy robotpilóta üzemmódban, (automatikusan), de szinte minden nap.

"De ha ennyire nem segít, akkor miért hallgatok rá?"

Mert ismerős. Mert ez egy igen erős belső védőrendszer. Mert a típusod számára ez a biztonságos. Az 1-es azt hiszi, ha nem figyel a hibákra, akkor felelőtlen lesz. A 6-os attól fél, hogy ha nem gondol végig minden forgatókönyvet, veszélybe sodródik - és hát a világ így is piszok kiszámíthatatlan, csupa veszély, nemde?

A 3-as azt éli meg, hogy ha nem elég sikeres, értéktelen. Hovatovább üres. Jesszum! Hármasként ez a kifejezés ijesztő.

A belső kritikus mindig a típus "sérült logikájának" hangja. Védeni akar. Csak éppen nem abban a formában, ami valóban segítene.

Mit kezdhetsz vele?

1. Először is: figyeld meg. Ne akard elhallgattatni, csak hallgasd meg végre. Jegyezd fel, mit mond. Van-e visszatérő "lemez"?

    

   Kérdezd meg magadtól: ennek a hangnak melyik része akar engem védeni? Mitől fél, mi felé terel?

    

   Aztán: hogyan tudná ugyanezt az üzenetet békésebben, elfogadóbban kifejezni?

    

Judit

www.kallaijudit.hu