Miért olyan nehéz segítséget kérni?
Ismerős, ugye? Már rég sok, már fáradt vagy, fejben egyszerre tíz dolog pörög, mégis automatikusan az jön: „Nem, köszi, megoldom.” Mintha segítséget kérni valami kellemetlen dolog lenne.
Pedig mindannyian kerülünk helyzetekbe, amikor jól jönne egy kis támogatás. Mégsem mindig kérjük. Például hozzám is nehezen jutnak el sokan - nem véletlenül. De miért ennyire nehéz ez?
1. Miért akarjuk ennyire egyedül megoldani?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy az önállóság erény. Hogy „légy erős”, „ne tegyél terhet másokra”, és „oldd meg magad”. Ezek a mondatok mélyen belénk épülhetnek, és felnőttként is ott dolgoznak bennünk - akkor is, ha már rég nem lenne rájuk szükség.
2. Mitől tartunk valójában?
A felszín alatt sokféle félelem vagy hiedelem állhat. Néhány gyakori gondolat:
Mi lesz, ha gyengének látnak?
Kiszolgáltatottá válok?
Tartozni fogok érte valamivel?
Úgysem úgy csinálja, ahogy én?
Terhelem vele a másikat?
Elveszítem a kontrollt?
Melyik ismerős vagy mozdít meg Benned valamit?
Ezek a gondolatok többnyire automatikusan futnak le, és mire észbe kapnánk, már meg is születik a szokásos válasz:
„Nem, köszi, megoldom.”
3. És mi van a másik oldalon?
Érdemes néha megállni és ránézni arra is, hogy a segítségkérés nem csak rólunk szól. A másik számára is lehet érték, ha megengedjük, hogy mellettünk legyen. Sokaknak jó érzés, ha támogathatnak, ha számítunk rájuk. Nem feltétlenül teher, hanem kapcsolódási lehetőség.
4. Egy kis gondolkodnivaló
Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy automatikusan nemet mondanál, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést:
Mi lenne, ha most csak annyit mondanál: „Köszönöm, jól esik, hogy felajánlod.”?
Talán már az is könnyebbség, ha nem zárjuk le teljesen a lehetőséget.
Worshopok, csoportok
Ha nem csak olvasnál róla, személyesen vagy online is ismerkedhetsz az Enneagrammal közelebbről.