Miért javítjuk ki a másikat egy jelentéktelen részlet miatt?
– Amikor kedden elmentünk anyádékhoz…
– Szerdán.
– Jó. Szerdán. Szóval amikor elmentünk…
A történet szempontjából teljesen mindegy. Nem az ENSZ vizsgálóbizottsága előtt teszünk vallomást. Mégis valami azt sikítja Benned:
Mi történik abban az egy másodpercben?
Valaki mond valamit, ami szerinted nem pontos. Te észreveszed.
És már érkezik is a késztetés: „Nem. Ez nem így volt.”
Mert amikor valaki erre azt mondja, hogy „jó, teljesen mindegy, kedd vagy szerda”, még az is lehet, hogy egy kicsit feljebb megy a pumpa.
Mert nem mindegy.
Nekünk legalábbis abban a pillanatban biztosan nem. Valaki mond valamit, ami szerinted nem pontos. Te észreveszed. És már érkezik is a késztetés:
„Nem. Ez nem így volt.”
Ez olyan gyorsan történik, hogy eszünkbe sem jut, hogy mást is tehetnénk. Meghalljuk az eltérést, és szinte automatikusan javítunk.
A sok információ közül a figyelmünk pont azt szúrta ki, ami nem stimmel. Nem azt, hogy a másik hova akar kilyukadni. Nem azt, hogy mit érez. Hanem azt az egy aprócska részletet, ami eltér attól, amit mi igaznak, pontosnak vagy helyesnek érzékelünk.
Miért lett ez a részlet ebben a pillanatban ennyire fontos nekem?
De mit próbálunk valójában helyretenni?
Ugyanazt csináljuk: kijavítjuk a másikat. Csakhogy belül egészen más lehet fontos.
Legyen helyesen.
Ha valamit rosszul mondanak, bennünk azonnal megjelenhet: „de hát ez nem így van”. A pontosság, a rend, a következetesség számunkra biztonságot jelenthet. És amíg nincs helyretéve, marad egy kis belső feszkó.
Figyelj rám.
Egy apró tényvita néha arról szól: számít, amit mondok? Emlékszel arra, amit megosztottam veled? Fontos vagyok annyira, hogy megmaradjon benned?
Tudom, miről beszélek.
Könnyen érintheti a kompetenciaérzésünket is. Ha fontos, hogy hozzáértőnek, felkészültnek lássanak, egy apró tévedés is többet jelenthet egyszerű tévedésnél.
Érts jól engem.
Általában nem a tény a lényeg, hanem az, hogy ne tulajdonítsanak nekünk olyan szándékot, ami nem volt bennünk. Lássanak úgy, ahogyan mi megéltük a helyzetet.
De akkor mi történt valójában?
Ha két különböző verzió van, a bizonytalanság válhat kellemetlenné. A pontosítás kapaszkodót adhat, hogy újra legyen egy stabil történetünk.
Ne mondd meg, mi történt bennem.
Ha két különböző verzió van, a bizonytalanság válhat kellemetlenné. A pontosítás kapaszkodót adhat, hogy újra legyen egy stabil történetünk.
Tisztázzuk, és legyünk rendben.
Néha azért javítunk, mert nem szeretnénk, hogy ott maradjon közöttünk valami félreértés. A pontosítás ilyenkor akár közeledési kísérlet is lehet.
Amikor megnyerjük a pert, csak elveszítjük a beszélgetést
– Te mindig ezt csinálod.
– Nem mindig.
És technikailag valószínűleg igazad van.
Nem mindig. Tavaly november 17-én például biztosan nem. :)
Csakhogy lehet, hogy a másik nem statisztikai állítást próbált tenni. Lehet, hogy azt próbálja elmondani:
„Ez sokszor rosszul esik nekem.”
Mi pedig közben már gyűjtjük az ellenpéldákat annak bizonyítására, hogy a „mindig” szó használata tényszerűen helytelen.
És akár meg is nyerhetjük a pert.
Csak közben lehet, hogy egyáltalán nem hallottuk meg, amit a másik mondani szeretett volna.
Most a pontatlanságot akarom kijavítani, vagy meg akarom érteni, mit próbál nekem mondani?
Mi lenne veszélyben, ha most nem lenne igazad?
Hogy valami úgy marad, ahogy szerinted nem helyes?
Hogy nem veszik figyelembe azt, amit tudsz vagy mondasz?
Hogy hozzá nem értőnek látszol?
Hogy félreértenek?
Hogy nem tudod biztosan, mi az igaz?
Hogy kiderül: mégsem tudod?
Hogy valaki más mondja meg, mit gondoltál, éreztél vagy akartál?
Hogy elveszíted a helyzet fölötti kontrollt?
Hogy marad köztetek valami tisztázatlan?
Mit jelent számodra?
Mit érint meg?
Mit próbálsz helyreállítani azzal, hogy kijavítod?
Egy fél másodpercnyi kíváncsiság
Nem azt javaslom, hogy mostantól ne javíts ki senkit. Inkább próbálj meg egy fél másodpercet betenni az észlelés és a reakció közé.
Valaki azt mondja: – Kedden…
És már ott van Benned: Szerdán.
Ne nyomd el. Csak figyeld meg.
Mi történt benned? Miért lett fontos? Mi lenne, ha nem mondanád ki? Mitől lenne az kellemetlen?
És aztán nyugodtan mondd:
„Szerdán.” Vagy ne.
A lényeg nem az, hogy ezentúl kevesebbszer javíts ki másokat.
Hanem hogy egyre többször tudd: miért olyan fontos neked éppen most, hogy ezt azért tegyük helyre.
Worshopok, csoportok
Ha nem csak olvasnál róla, személyesen vagy online is ismerkedhetsz az Enneagrammal közelebbről.