Miért írj, ha nem vagy író? – az írás, mint belső GPS

Ma egy kedves ügyfelem fontos felismerésre jutott. Régen kérem, hogy írjon, mert sokat segít. Nem hitt benne, ám most végre megtette és ahogy fogalmazott: az írással nem futom azokat a "rágódó köröket" újra és újra fejben.  Bizony. De miért is ennyire gyógyító az írás és hogyan érdemes belevágni? 

Még emlékszem a gyerekkori naplómra, volt rajta egy aranyozott lakat, szép fehér volt, egy finom rózsaszín virág díszített és isteni puha volt a tapintása. Neked is volt ilyen? Időnként csak firkáltam bele mindent, ami aznap történt. Akkor még fogalmam sem volt, miért ennyire fontos, hogy írjunk.

Aztán felnőttem, és valahogy az írás „komoly” dologgá vált – előbb dolgozatok, aztán e-mailek, prezentációk, mostanában posztok. És sorolhatnám. Elsikkadt ez a típusú írás. 

De mi lenne, ha azt mondanám: az írás nem a nyilvánosságnak vagy másoknak szól, hanem Neked?

Mert az írás lehet súgó. Szövetséges. Tükör.
És még csak nem is kell „jól írnod” ahhoz, hogy működjön. (Én ezért nem írtam eleinte, mert ezt is tökéletesen akartam csinálni. Ó szent "perfekcionizmus".) 

Az írás segít kibogozni a gondolataidat

Gondolataink gyakran olyanok, mint egy fülhallgató zsebbe gyűrve: összegabalyodott, átláthatatlan, zavaró.
De amikor leírod őket, valami történik. Lelassulnak. Kirajzolódnak. Érthetővé válnak.

Azt veszed észre, hogy már nem csak érzed, hanem látod is, mi zajlik Benned.

Nem csak a problémák, az örömök is megérdemlik a papírt

Az írás nem mindig a feldolgozásról szól. Néha egyszerűen csak szeretnél elraktározni egy érzést . Egy naplementét. Egy kacajt. Egy reggeli kávé illatát.
Ha ezeket lejegyzed, az agyad nem rohan tovább – megállsz, és tényleg átéled a pillanatot.

Az írás az egyik legolcsóbb mentálhigiénés eszköz

Tudtad, hogy kutatások szerint azok, akik rendszeresen leírják az érzéseiket, kevesebb szoronganak, gyorsabban hoznak döntéseket és jobban alszanak?
És nem, nem kell regény. Néha 3 mondat is elég:

„Ma fáradt vagyok. Túl sokat vállaltam. Holnap nemet mondani.”

Ez nem csak napló, hanem kapcsolat Önmagaddal.

Mire használhatod még az írást?

Döntéshelyzetekben: írás közben gyakran rájössz, mi az igazán fontos.

Érzelemkezeléshez: levezette a dühöt, szomorúságot, zavart.

Célkitűzéshez: leírva minden konkrétabb és elérhetőbb.

Hála gyakorlására: naponta 3 apró dolog, amiért hálás vagy – és máris más szemmel látod a világot. Ezeket cetlire írva akár beteheted egy befőttes üvegbe is, nagyon jó visszaolvasni, mikor - mondjuk úgy - kevsébé vagyunk jó passzban. Emlékeztetnek, hogy lesz ez jobb is. Mert mindig lesz jobb. 

5 perces írás-rituálé kezdőknek

Ha nem tudod, hol kezdd, próbáld ki ezt:

Vegyél elő egy füzetet (nekem erre kifejezetten olyan füzetem van mindig, amit szeretek kézbe venni) vagy nyiss meg egy üres dokumentumot. Én inkább a kézzel írást preferálom, mert az mozgatja meg igazán azt az agyféltekét is, amit kevésbé aktiválunk. 

Írd le a kérdést: „Ma mi van bennem?” Ne javítsd, ne szerkeszd – csak írj, mintha egy barátnak mesélnél. 5 perc után állj meg. Olvasd vissza? Nem muszáj. Az írás maga volt a lényeg.

És a "fekete öves" íróknak

Napindító kérdések (reggel vagy napközben, 5 perc írás)

Ma mire van leginkább szükségem?

Mi az az egy dolog, amit ha megteszek, közelebb kerülök önmagamhoz?

Mit mondanék ma magamnak, ha a legjobb barátom lennék?

Esti lecsendesítő kérdések  (lefekvés előtt, vagy napzáráshoz)

Mi volt ma az, ami örömet adott – még ha apró is?

Hol éreztem ma feszültséget vagy túlterheltséget? Mit üzent ez nekem?

Mondtam-e ma igent olyasmire, amire valójában nemet szerettem volna mondani? Hogyan reagáltam?

Heti önreflexió – vasárnap estére vagy új hét előtt

Miben éreztem magamhoz hűnek ezen a héten?

Melyik helyzetben veszítettem el az egyensúlyt, és mit tanultam belőle?

Mit szeretnék a jövő héten máshogy megélni?

Mi volt a legnagyobb felismerésem az elmúlt napokból?

Hogyan tudok a következő héten jobban figyelni magamra – akár 10 perc erejéig is?

Nem kell költőnek lenned ahhoz, hogy az írás segítőddé váljon. Elég, ha hajlandó vagy őszintén megjelenni a papíron.   És ki tudja – lehet, hogy egy nap majd visszanézed ezeket a sorokat, és azt mondod:  „Itt kezdtem el igazán meghallani magamat.”

Judit