Egy út, amit én is járok

Nem azért vagyok itt, mert mindent tudok.

Inkább azért, mert már nem félek kérdezni.

Sokáig próbáltam „jó lenni”, "jól lenni". Helytállni. Teljesíteni. Változni. És közben lassan elveszítettem azt, aki ezt az egészet belül élte.

Bevallom, engem az Enneagram először inkább megijesztett, mint megnyugtatott. Túl pontos volt. Túl ismerős. Aztán azt kérdeztem: „ha ez vagyok… akkor most mihez kezdjek?”

Pont ez a kérdés indított el. Nem kifelé, befelé. Most már több mint harminc éve figyelem ezt a rendszert -
de leginkább az embereket benne. Csoportokat vezetek, embereket kísérek, de a legfontosabb tanítás mindig az marad, amikor valaki először meglátja önmagát – ítélet nélkül.

Mert számomra az Enneagram nem végcél, hanem egy finoman működő iránytű. Ami nem megmondja, hova menj, hanem segít végre észrevenni, honnan indulsz.

Így dolgozom

Nem siettetlek.
Nem mondom meg, ki vagy.
Ám megyek Veled, ha elindulsz.
És figyelek.
Úgy, ahogy talán még senki nem figyelt Rád.

Miben hiszek?

Az önismeret nem fejlesztés, hanem visszakapcsolódás.
Nem kell mindent elmondani. Elég, ha van tér.
Nem új emberré válni jössz, hanem letenni, ami már nem Te vagy.
Az út nem lineáris. És ez teljesen rendben van.

Ha valami megmozdult benned

Nézd meg, hol érdemes épp most kapcsolódnod.


Nem kell tudnod pontosan, mit keresel –
elég, ha hallod magadban azt a halk „igen”-t.

Ismerd meg az utat

Nem elméletet tanítok, hanem önmagadra figyelést.

Mert sokkal több vagy, mint akinek eddig hitted magad.

Ismerd meg a programot